Gondolj rám, s halld e dalt a szélben.
Tudnod kell, hogy mennyir ér
Majd az emlékezés.
Volt, hogy fájt és néha volt, hogy féltem.
Ma már új utakra hív a nagyvilág.
Száll a messzeség,
Vajon merre húz a szívem.
Elfutottál és ott hagytál a télben.
Nélküled szenvedtem és nem hiszem
Hogy kell, bármit ígérsz,
Holnap csak emlékekben élsz.
A vágy bennem ég,
én elmondom, hogy érezd.
És titokban tudom majd, hogy értesz.
Az arcom holnap más lesz,
Szememből majd eltűnik az éj,
S a szívem megtölti a fény.
Gondolj rám, s halld e dalt a szélben.
Tudnod kell, hogy mennyir ér
Majd az emlékezés.
Volt, hogy fájt és néha volt, hogy féltem.
Ma már új utakra hív a nagyvilág.
Száll a messzeség,
Nincs már kéz a kézben.
Elfutottál, s én ott fáztam a télben.
Csak újabb állomás lesz, nem hiszem,
Hogy ez lenne a vég,
Elindulok egy szebb napért.
Gondolj rám, s halld e dalt a szélben.
Tudnod kell, hogy mennyir ér
Majd az emlékezés.
Volt, hogy fájt és néha volt, hogy féltem.
Ma már új utakra hív a nagyvilág.
Gondolj rám, s halld e dalt a szélben.
Tudnod kell, hogy mennyir ér
Majd az emlékezés.
Volt, hogy fájt és néha volt, hogy féltem.
Ma már új utakra hív a nagyvilág.
Gondolj rám, s halld e dalt a szélben.
Tudnod kell, hogy mennyir ér
Majd az emlékezés.
Volt, hogy fájt és néha volt, hogy féltem.
Ma már új utakra hív a nagyvilág.