Meg van kötve a két kezem,
Ha sok a súly, túl sokszor vétkezem,
Ködből jöttem és ugyanoda tartok,
úszok-evezek, de nem látok partot.
Hamisan hittem egy másik világban,
Ami nélküled nem olyan hibátlan,
A világ összedőlni készül,
S talán csak ketten leszünk végül.
Itt leszek, hogyha kellek neked,
Itt leszek, nem felejtem a neved,
Nekem elég a régi tekintet,
Ami a múltba vissza repíthet...
Élj hát így,
Minden percet gyémántként,
Mosolyogj rám úgy, mint rég,
Emlékezz, ha eltűnnék,
Arra kérlek, élj hát így,
Minden percet gyémántként,
Mosolyogj rám úgy, mint rég,
Emlékezz, ha eltűnnék,
Emlékezz.
Valami húz, vonszol a cél felé,
Olyan mintha senki sem értené,
Porrba hullik a bátorságom,
Esély nélkül is megpróbálom.
Kigyulladt s lángok között áll,
Hamuvá lesz, hiába vártam rá.
Nem látszik, de mégis félek,
Amiben hittem a semmivé lett.
Itt leszek, hogyha kellek neked,
Itt leszek, nem felejtem a neved,
Nekem elég a régi tekintet,
Ami a múltba vissza repíthet...
Élj hát így,
Minden percet gyémántként,
Mosolyogj rám úgy, mint rég,
Emlékezz, ha eltűnnék,
Arra kérlek, élj hát így,
Minden percet gyémántként,
Mosolyogj rám úgy, mint rég,
Emlékezz, ha eltűnnék,
Arra kérlek, élj hát így,
Minden percet gyémántként,
Mosolyogj rám úgy, mint rég,
Emlékezz, ha eltűnnék,
Arra kérlek, élj hát így,
Minden percet gyémántként,
Mosolyogj rám úgy, mint rég,
Emlékezz, ha eltűnnék,
Emlékezz.
Ez már nem mehet tönkre,
Veled maradok hidd el örökre...
Arra kérlek, élj hát így,
Minden percet gyémántként,
Mosolyogj rám úgy, mint rég,
Emlékezz, ha eltűnnék,
Arra kérlek, élj hát így,
Minden percet gyémántként,
Mosolyogj rám, mosolyogj rám,
Mosolyogj rám.
Emlékezz rám.