Csak akkor vagy szabad, ha szeretsz valakit
Ha feloldódsz egy ölelésben, messzire repít
Mert sűrű, sötét rács őrzi a lelket
De elsorvad, hát ki kell néha engedd
Rácsok nélkül mindannyian elszállnánk az ég felé
Nem egyszerű, gyenge lélek lehet, meg sem értené
Nyisd ki mégis saját lelked börtönének zárjait
Hinned kell, mert ez az érzés minden úton átsegít
Csak akkor vagy szabad, ha alkotsz valamit
A hegytetőn az északi szél arcodba süvít
Most nyújtsd a kezed, adj hálát az égnek
És vedd észre, ha virág nyílik érted
Kis lépések vezetnek a régen vágyott cél felé
Lent a völgyben, félhomályban senki meg nem értené
Nyisd ki mégis saját lelked börtönének zárjait
Hinned kell, mert ez az érzés minden úton átsegít
♪
Csak akkor vagy szabad, ha érzed a zenét
Minden dallam átölel és áramlik feléd
Együtt lüktet és egyszerre dobban
Minden ajtó megnyílik a mostban
Elolvad a múlt, a jövő, megéled a perceket
Mázsás teher semmivé lesz, elhagyja a testedet
Nyisd ki végre saját lelked börtönének zárjait
Hinned kell, mert ez az érzés minden úton átsegít
Hinned kell, mert ez az érzés minden úton átsegít
Hinned kell, mert ez az érzés minden úton átsegít