Én a bánatomat mindig kifogom Mindig kifogom, én mindig kifogom Rossz porondra léptem, hol nincs kacagás Nem jön soha más, csak mindig a pofon Én a szerencsével nem találkozom Én a boldogsággal nem barátkozom Én egy szerelmet, ha végig harcolok Már úgy indulok el, hogy a vesztes maradok Azzal biztatnak, hogy forgandó a sors Egyszer jön a rossz, és aztán jön a jó Azzal biztatnak, hogy tájfunok után Egyszer révbe áll a hányódó hajó Velem, úgy látszik, a kerék itt megállt Vagy nem találtam én még soha jó révkapitányt Én a bánatomat mindig kifogom Mindig kifogom, én mindig kifogom Velem, úgy látszik, a kerék itt megállt Vagy nem találtam én még soha jó révkapitányt De a bánatomat mindig kifogom Mindig kifogom, én mindig kifogom Én a bánatot csak mindig kifogom Mindig kifogom, én mindig kifogom Rossz porondra léptem, hol nincs kacagás Nem jön soha más, csak mindig a pofon Én a szerencsével nem barátkozom És a boldogsággal nem találkozom És egy szerelmet, ha végig harcolok Úgy indulok el már, hogy a vesztes maradok Azzal biztatnak, hogy forgandó a sors Egyszer jön a rossz, de aztán jön a jó Azzal biztatnak, hogy tájfunok után Egyszer révbe áll a hányódó hajó Velem, úgy látszik, a kerék épp megállt Vagy nem találtam én még soha jó révkapitányt De a bánatot én mindig kifogom Mindig kifogom, én mindig kifogom Velem, úgy látszik, a kerék itt megállt Vagy nem találtam én még soha jó révkapitányt Én a bánatomat mindig kifogom Mindig kifogom, én mindig kifogom Velem, úgy látszik, a kerék itt megállt Vagy nem találtam én még soha jó révkapitányt Én a bánatomat mindig kifogom Mindig kifogom, én mindig kifogom