Egy óriás angyal volt, s én folyton csüngtem meseszép mosolyán
De bajban átment az élet minden kulcsra elzárt kapuján, jó anyám
Lángolt ő, láttam már ridegen, könnyekben úszva és nagy vihar után
Aki értem mindent megtett volna, pedig de törékeny, a jó anyám
Ha kezében volt a kiskezem, én nem féltem, csak néztem rá
Csodáltam, hogy lehet ily gyöngéd és erős bármily késő éjszakán vagy reggel korán
És nincs rajta kívül ember más, kinek ennyi mindent köszönök, édesanyám
Felnőttem és úgy hiszem, most érzem az erejét igazán
Még mindig angyal ő, és ha kell, zörget bárki kapuján, jó anyám
Mondja, olykor túl gyorsan megy az idő, és a tükörben látja már a homlokán
Ha velem van, két szemében mégis ott lobog a láng, ó, anyám
Ha kezében van az én kezem, most sem félek, csak néztem rá
Csodálom, hogy lehet ily gyöngéd és erős bármily késő éjszakán vagy reggel korán
És nincs rajta kívül ember más, kinek ennyi mindent köszönök, édesanyám