Halott poloska hever az asztalon Látom, nem csak nekem van rossz napom Az idő az asztal fényét kopottra mosta Elheverget rajta a volt poloska Elmúlik minden és mindenki mindig Ez mindenkit mindig nagyon megindít Tudjuk, a végén hogy miránk mi vár A világ bokáig könnyekben áll De téged, poloska, senki nem sirat Nem jár neked komor sírfelirat Érted e pár hanggal ejtek egy könnyet Örökre elbúcsúzni dalban úgyis könnyebb Elmúlik minden és mindenki mindig Ez mindenkit mindig nagyon megindít Tudjuk, a végén hogy miránk mi vár A világ bokáig könnyekben áll Belepöcköllek a kukába Remélem, nem éltél hiába Hasznos volt a rövid rovarlét Eltűnsz lassan a szemétben Foszlasz, elbomlasz egészen Nem tudni, leszel-e valaha rovar még Csak heverünk hanyatt, lábakat az égnek Kihűl az anyag, továbbszáll a lélek