Néha nehéz ez az út, de te kísérsz a bajban
Mert mindent, ami bánt, egy bárányfelhőn hagytam
És ha leszakad az ég, már nem félek alatta
Tudom, hogy te vagy a menedék
Nem csak a szívem, a kezem is üres
Ha nem fogod többé már
Miért csak velem vagy ilyen?
Az álmom miattad köddé vált
Ha neked így jó, nekem is jó
Beletörődök tényleg
Temetem magamba mélyen
Amit azóta is irántad érzek
Megőrzök mindent, mit adtál
De foszlik a kép, nem áll meg az idő
Remélem, boldog leszel
De nem tudhatod, mit hoz nekünk a jövő
Szoros a lánc, kérlek, ne bánts
Jobb, hogyha eltűnsz végleg
Már régóta nem megy ez nekünk
És minden pillanatunk egy csepp méreg
Néha nehéz ez az út, de te kísérsz a bajban
Mert mindent, ami bánt, egy bárányfelhőn hagytam
És ha leszakad az ég, már nem félek alatta
Tudom, hogy te vagy a menedék
Fura, hogy mással látlak
Nevetek, közben meg fáj a szívem
Neki hazudsz-e vagy nekem
Már nem tudom, észhez kell hogy térjek
Csak szólok neked, hogy ő nem szeret
Csak beéri veled, mert nincs más
Tudom, hogy keresni fogsz
És jön megint a bocsánatkérő hívás
Semmi nem változik bennem
Az idő megoldja, hagyjuk már!
Mindenki nyugtatna, de én
Csak azon merengek, hogy hol vagy már
Gondolsz-e rám, ki az a lány
Aki miatt más lettél
Azt hittem, senkiért nem tennél
Annyit, amennyit te értem tettél
Együtt megmásztuk a hegyeket
Megmutattad, mi a szeretet
Ha fáztam, te adtad a meleget
Mióta nem vagy már, azóta remegek
Néha nehéz ez az út, de te kísérsz a bajban
Mert mindent, ami bánt, egy bárányfelhőn hagytam
És ha leszakad az ég, már nem félek alatta
Tudom, hogy te vagy a menedék