Még remegsz, s elcsuklik hangod. Hozzám bújsz, könnyes az arcod. Tétován, mintha mondanál valamit, Majd beletörődsz, hisz tudod, semmi sem változik. Refr: Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed, Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled! Az út most kettéágazik, sok minden változik, Hát ég veled, nehéz lesz nélküled. Egy nyitott könyv, ami rólunk szólt talán. Így volt szép, de a jövőt nem mi írjuk ezután. De kaptunk még benne egy utolsó lapot, Ez lesz a legszomorúbb, már te is tudod. Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed, Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled! Az út most kettéágazik, sok minden változik, Hát ég veled, nehéz lesz nélküled.