Neked adom Mikor értetlenül körbefon Ó a nyúzott szürkeség Akkor felragyoghat bennem még a fény Mikor váratlanul belém tép Mert a valóság már fáj Akkor álmaimból Hozzád bújnék már Ugyan az a kín Ugyan az a vér Nem szakíthat el Ereinkben él Nem vehetik el Neked adom én Együtt jó veled Az világ közepén Mikor értetlenül körbefon Ó a nyúzott szürkeség Akkor felragyoghat bennem még a fény Mikor ártatlanul húsba tép Mert az élet néha fáj Akkor képzeletben Hozzád bújnék már