Tudod, az élet az mindig csak megy tovább Mi meg tönkremegyünk, de úgy igazán és koccintunk rá, Isten teraszán A hibákon nevetve vág majd pofán, hogy Viccnek is rossz volt, de nincsen tovább Csak színészek voltunk, kik túljátszották, Hogy a bíróság odafent majd úgy lenulláz, és kezdődhet újra az őrült színház Túl világos minden, mit nem értettem Vissza szólnék, hogy tudjátok eltévedtem Felhívnálak lentről, hogy megkérdezzem De az idő az olyan kíméletlen E világon csak albérletben Ott térerő nincs, így hát értelmetlen Majd elmesélem, ha megérkeztem és hátra is dőlhetsz majd, Elégedetten Kisírt szemekkel, félrészegen Egymás nélkül az egész értéktelen Búcsú nélkül köszönsz, viszlát Tudod a halál, csak az élőknek fájt Egy rossz vicc az egész, és nincs is tovább Nem körjárat ez, most végállomás Túl az óperencián Kik leszállnak itt, majd várnak rám Túl sokat akarunk, de felesleges ígéretet nem temetnek veled A sírunkba lefekszünk csendesen Az idő az nem kímél minket sem A fényben oly sokszor kényelmetlen De távozni olyan ízléstelen Rátok nézek féltékenyen Miért vagyok még mindig, Elégedetlen? Túl világos minden, mit nem értettem Visszaszólnék, hogy tudjátok eltévedtem Felhívnálak lentről, hogy megkérdezzem De az idő az olyan kíméletlen A túlvilágon most albérletben Az idő az nem kímélt minket sem Ha odaérünk majd elmesélem, Hogy miért nem halhatunk meg Elégedetten...