Nélküled rossz, de tudom veled nehezebb
Tudom könnyedén elengeded a kezemet
Mindig rajtad kellett tartanom a szememet
Megcsaltál, vissza mentem, elvetted az eszemet
Fáj nekem bevallni, de veled vagyok boldog
Bármikor meglátom, érzem, hogy feszül a gyomrom
Neki régen mást jelent szerelem, az otthon
Vége van, de miért gondolkodok rajta folyton?
Tudom, hogy neked is fáj, de neked is már,
Eleged van kimondjuk, hogy legyen viszlát
De hiányzik még,
Bármit megadnék
Hogy vele legyek, de tudom, hogy belehalnék
Tudom téged rég nem érdekel
Nem hívsz, nem írsz, nem kérdezel
Tudom, hogy ez rég nem számít már
Csak veled vagyok boldog
De csak megöljük egymást így
Hogy mi volt a múltban már nem számít
Nem akarom, de mégis elcsábít
Ha hazudott, mindig lebuktattam
Hogy így belesek nem tudhattam
Már rég nem számít (de még mindig csábít)
Nem voltam fontos már
De nem mondtam, hogy fáj
Te pedig hideg vérrel léptél és eldobtál
Tudtam, hogy nehéz lesz
Dobtad a mesénket
Azóta érzem magam kibaszottul kevésnek
Sokszor gondolkodok mi van veled?
Sokszor gondolodok ki van veled, mit ad neked?
Töröltem a számod, ne keress már
Hazugság, hogy ez az egész neked nem fáj
Elvárod tőlem azt, hogy nélküled is boldog legyek
De a sok közös emlékünket mondd meg hova tegyem?
Mondd meg, hogy kinek fogjam a kezét, ha jön az eső
Uram mondd meg, hogy kit szeressek, ha nem szeret Ő
Tudom téged rég nem érdekel
Nem hívsz, nem írsz, nem kérdezel
Tudom, hogy ez rég nem számít már
Csak veled vagyok boldog
De csak megöljük egymást így
Hogy mi volt a múltban már nem számít
Nem akarom, de mégis elcsábít
Ha hazudott, mindig lebuktattam
Hogy így belesek nem tudhattam
Már rég nem számít (de még mindig csábít)
(...)
Csak veled vagyok boldog
De csak megöljük egymást így
Hogy mi volt a múltban már nem számít
Nem akarom, de mégis elcsábít
Ha hazudott, mindig lebuktattam
Hogy így belesek nem tudhattam
Már rég nem számít (de még mindig csábít)
Tudom téged rég nem érdekel
Nem hívsz, nem írsz, nem kérdezel
Tudom, hogy ez rég nem számít már