Annyiszor hívtak előre állni Míg megbújtam hátul lehettem bárki Most elöl a sok fény úgy elvakít És nem tudom miért állok itt Innen már látom a színpad szélét Innen már láthatják a szemeim színét Csak még egy lépés aztán nincs több deszka már Csak felfelé léphet ki legelöl áll Nincsen hátra nincs előre Csak felfelé van, fel a fénybe Addig amíg a hangok szállnak Míg az mennybolt szép határt szab És a dalnak sincsen vége Körbe ér, s az elejére Visszarepít engem is Már körbevesz és magába zár