Na azt ismered, hogy kérdezi az egyszeri szerzetes a zen mestert
Mondd, mire érdemes figyelnem az úton, amire indulok?
Miben áll a nagy titok?
Így válaszol a zen mester: Megjegyezned csak egyet kell
A vándorbotodra ezt vésd fel: soha ne vitatkozz hülyékkel!
Felkiált az egyszeri szerzetes - visszhangzanak a szent hegyek
Ennyi az egész? Na, hát ezzel sokra én nem megyek!
Mire elmosolyodik a zen mester, szemét lehunyja boldogan
És búszúzóul csak ennyit mond: Igazad van, fiam
Ne vitatkozzál hülyékkel, főleg nálad hülyébbel!
Hülye, aki mondja, de van hülyébb és annál is hülyébb
Ne vitatkozzál hülyékkel, ki hülyén fekszik, az hülyén kel!
A hülyék között nincs leghülyébb, mert mindig van hülyébb
És az megvan, hogy indul a nagylegény? Várja a városi vadregény
Hagyja el a falut, de mielőtt a kaput beteszi, az apját kérdezi
Édesapám, Pestre megyek, várnak a nők és az üveghegyek
Ha mulatás közben egyesek kötözködnek, mit tegyek?
Mire az apja: na, fiam, a pesti kocsmába soha ne te menj le ocsmányba!
Ha odaszólnak, te szépen felelj, de arra jól figyelj
Hogy nem birkózunk takonnyal, mert az közben nyakon nyal
Győzelmet hiába is aratsz, attól te még taknyos maradsz
Ne vitatkozzál hülyékkel, főleg nálad hülyébbel!
Hülye, aki mondja, de van hülyébb és annál is hülyébb
Ne vitatkozzál hülyékkel, ki hülyén fekszik, az hülyén kel!
Nehogy aztán a végén még, te kapjál hülyét!
Mindig van hülyébb! Mindig van hülyébb!