Kettő, négy, hat, nyolc,
Tíz, tucat, tizennégy,
Tizenhat, tizennyolc, húsz,
Huszonkét foga van, és tudod, hogy mit zár.
A ketrec neve, hogy cipzár. - Ó bébi, bébi.
Egy dolog kéne csak, amid nincs már,
Kis türelem, de az mindjárt.
Az ég a földre fekszik,
A völgyre fex a hegy.
Az ember úgy igyekszik,
Ha néha mégsem megy.
De ne siesd el!
De ne siesd el!
Mimi-mimi-mimi mi volna mondjuk, hogyha néznék a tévét,
Valami sorozatfélét,
És megfognánk a szappanopera alatt opera-pera-pera
A dolog lényegi végét?
Na nyugi, semmi dráma,
Az elején prológ,
De van idő még hátra,
És fokozódni fog.
Csak ne siesd el!
A mutató ha mutat is fél hatot,
Ketyeg azért a biovekker.
Hát ki ne dobd, még lehet egy szép napod,
Te vagy a kulcs, na gyere húzd fel!
A lusta szeretőt,
A lusta szeretőt!
Lusta szerető!
Ne siesd el! - Bébi, bébi, bébi!
Valahogy átmenetileg se piszkos a fantáziám,
Csak egy valami van, ami még egész biztos, vagy végleges talán.
Ha egyedül csinálod,
Csak magányos leszel.
A szexológusoktól csak tudomást veszel,
De egyebet nem.
Hát ne siesd el!
A mutató ha mutat is fél hatot,
Ketyeg azért a biovekker.
Hát ki ne dobd, még lehet egy szép napod,
Te vagy a kulcs, csak ne siesd el!
A mutató ha mutat is fél hatot,
Ketyeg azért a biovekker.
Hát ki ne dobd, még lehet egy szép napod,
Te vagy a kulcs, csak ne siesd el!
A mutató ha mutat is fél hatot,
Ketyeg azért a biovekker.
Hát ki ne dobd, még lehet egy szép napod,
Te vagy a kulcs, csak ne siesd el!
A mutató ha mutat is fél hatot,
Ketyeg azért a biovekker.
Hát ki ne dobd, még lehet egy szép napod,
Te vagy a kulcs, na gyere húzd fel!
A lusta szeretőt! Bébi!