Hajnali egykor, a körútról hazafelé A szoknyám felcsúszott, húzogatom lefelé Zene szól a fülesemből, tekintetem zord és hűvös Vagy csak szeretné, hogy annak lássák a körútról hazafelé Nem félek én senkitől és nem is féltem én még sosem A négyes-hatos villamoson kezeimet zsebre teszem Éhes vagyok, szomjas vagyok, elfáradok, billen a fejem Nekidőlök az ablaknak, azt képzelem itt vagy velem Hát, de nem kísértél haza Bár tudom, hogy nem erre laksz Hát, de nincs messze Pesttől Buda, aj-jaj-jaj ♪ Szerencsés voltam én mindig is De volt, hogy azt mondtam, hogy semmim nincs Nem volt igaz, csak panaszkodtam Majd a problémákat felakasztottam A legközelebbi ajtó mögé, csak szokásosan a többi közé Azóta onnan elő nem vettem Nincs szükségem rájuk, mert szerelmes lettem Az életembe, s a sok kis gondba, a kedvesekbe, s a bolondokba ♪ Hát, de nem kísértél haza Bár tudom, hogy te nem erre laksz Hát, de nincs messze Pesttől Buda, aj-jaj-jaj