Ma éjjel megmászom a hegyeteket Elkezdem az élet egyetemet Ez egy város, ami kifacsar és megfojt A csepp ami tapad az ablakon és elfolyt Párás a levegő és párás tüdő Párás szemekkel aggódik a gyerekért a szülő Parlagon hagytak az anyagi dolgok Amik nem tömik be a szíveden a foltot Mossa a patak ki belőle a vért Keresem de nem tudom mi az ami szép A szemed, a szád, a szívem, az ágy De csak zene ezek elől egyedül a vért Az önzőség a szag és a belsőm a szimat Ugy vonzza magába mint nikotint a kisagy Egyedül a hegyen és egyedül a táncban Egyedül a házban és csak dagad a számla Dunántúlon meleg van, ritkán látunk havat Önző a tél és elmossa mindig a nyarat És most minden tiszta latyak, nem véd a kabátom Itt állok a Hádában és most is csak rád várok Hogy turizzunk együtt egy szép dzsekit Betegyél egy snust és kérj egy zsepit De ez a lángom, nem dobhatom le ezt a láncom Akkor sem ha egyedül te vagy nekem kabátom Dunántúlon meleg van, ritkán látunk havat Önző a tél és elmossa mindig a nyarat És most minden tiszta latyak, nem véd a kabátom Itt állok a Hádában és most is csak rád várok Hogy turizzunk együtt egy szép dzsekit Betegyél egy snust és kérj egy zsepit De ez a lángom, nem dobhatom le ezt a láncom Akkor sem ha egyedül te vagy nekem kabátom