Semmit se akartam én nélküled De semmit nem is éreztem a magaménak Valahogy mindig a földre ültem Pedig mindig megpróbáltam a kanapéra (je) Egyedül megyek az úton Hihetetlen, de már unom Mindenki folyton azt kérdi Ma milyen lányokat dugok Nem, nem, nem, hagyjatok békén Nem, nem, nem, hagyjatok békén Talán magányosan barangolok végig Nem akarom látni, ahogy végig nézi De legyen bármi a végén úgyis otthon várnám Mert otthon vár, mit a szemeddel nem látsz már Neked szemüveged lett, nekem meg depresszióm És a bánatom ellen te vagy injekció És hát gyönyörű lányoknak bár tetszeni jó Nekem nem kell más, mert már te vagy az egy bébi (je)