Egyre jobban nyikorog a fiók, elkopnak benne a képek Egyre könnyesebb lesz a szemem, akármikor rájuk nézek Pedig annyira széles a mosoly, minden az arcomra írva De véletlen elszakítom ahogy szorítom őket remegve, sírva Vajon mi tett be a sírba? A kérdésre senki nem felel Nem tudom mitől lettem ilyen de már nem is érdekel Engem már nem érdekel hogyha utálnak azért aki vagyok Nem érdekel már semmi, az sem hogyha belehalok Ne kérdezd többet hol van, az gyerek aki régen voltam Valószínűleg holtan fekszik valahol a porban Én már megváltoztam, egy angyalt az égről lehoztam Aki talán az egyetlen oka, hogy még mindig a kezemben van a tollam És amíg Ő erőt ad nekem, én nem teszem le lantot És amíg levegőt kapok én nem teszem le a bluntot Mert engem már nem érdekel hogyha utálnak azért aki vagyok Nem érdekel már semmi, az sem hogyha belehalok Ja, ja, az sem hogyha belehalok Az sem hogyha belehalok Az sem hogyha belehalok Az sem hogyha belehalok Ez vagyok én igen, ez vagyok én, most lehull a lepel Nem tudom mitől lettem ilyen, de már nem is érdekel Engem már nem érdekel hogyha utálnak azért aki vagyok Nem érdekel már semmi, az sem hogyha belehalok