Éjszakák kanapékon, a nagykörút a nappalink Már mióta várok, elkésel megint És azt mondod csak illúzió az idő, mikor nyelvet ölt a tél Nyakunkba vesszük a várost és esik – nem baj, hogy szemerkél Kacagunk a semmin - se ütem, se vonal, se szín - Mint a szerencsések, akik nem is tudják, mi miért élünk így Beleégünk a mába, Hogy a múlt elképzelt valósága Ragyogjon úgy, hogy azt mondhassuk majd: Semmi sem volt hiába Tágul a tér, mit sem ér a számolgatás Úgyis csak úgy érem el, ha jól csinálok úgy, hogy nem érdekel Így indulok el, és ha út közben lesz majd egy pihenő A fűben fekve nézzük az égen, hogy az csillag vagy repülő Beleégünk a mába, Hogy a múlt elképzelt valósága Ragyogjon úgy, hogy azt mondhassuk majd: Semmi sem volt hiába Beleégünk a mába, Hogy a múlt elképzelt valósága Ragyogjon úgy, hogy azt mondhassuk majd: Semmi sem volt hiába Néha elkap, nem úgy sikerül - nem minden úgy lesz, ahogy vártad Néha elkap, és úgy sikerül - és minden úgy lesz, ahogy vártad Beleégünk a mába, Hogy a múlt elképzel valósága Ragyogjon úgy, hogy azt mondhassuk majd: Semmi sem volt hiába Beleégünk a mába, Hogy a múlt elképzelt valósága Ragyogjon úgy, hogy azt mondhassuk majd: Semmi sem volt hiába