Lekapcsolom a villanyt a fejemben, Mécsest gyújtok a szívemben, fényeljen! Ha a világ botránkozik énrajtam, Akkor tudom jófelé visz az utam. A szerelem az egyetlen igazság, Az eget is szerelemmel ragasztják, Hanem azzal a csillag is lepottyan, Kőtáblává hasad széjjel a porban! Megszületni a világra gyönyörű, Benne lenni a világban gyönyörű, De kiszületni a világból az a szép, Elhagyni a csónakot a tengerért! Sorsa felől mért aggódik az ember, Úgyis csak az lesz, aminek lenni kell, Mint a Duna érkezik az életünk, Folyjék ahogy folyni akar nélkülünk. Nincsen kívül, belül élünk egyedül, Fénnyel hintett ágyon forgók, mint kiszül, Magunk álma, képzelete fogva tart, Nem ázunk, de viseljük a zivatart! Illatokat megtagadni, de nehéz. Rántott hús és bodzavirág az ebéd, Azt álmodjuk, hogy sírunk és nevetünk, Ágyunk fölött, mint a fecske fecsegünk. Van mennyország és a síron nő virág, Fölkel a nap minden reggel ragyog ránk, Dirib-darab himnuszolja a madár, Napról napra ágról ágra beljebb száll. Dirib-darab himnuszolja a madár, Napról napra ágról ágra beljebb száll.