Elefánt voltam, jámbor és szegény Hűvös és bölcs vizeket ittam én A dombon álltam s ormányommal ott Megsímogattam a holdat, a napot És fölnyujtottam ajkukhoz a fát A zöld cincért, a kígyót, a kovát Most lelkem: ember - mennyem odavan Szörnyű fülekkel legyezem magam Porszem mászik gyenge harmaton Lukas nadrágom kézzel takarom A kis kanász ríva öleli át Kővé varázsolt tarka malacát Zöld füst az ég és lassan elpirul Csöngess, a csöngés tompa tóra hull Jéglapba fagyva tejfehér virág Elvált levélen lebeg a világ Totyog, totyog a piócahalász Bámul, bámul a sovány kanász Lebeg, lebeg a tó fölött a gém Gőzöl, gőzöl a friss tehénlepény Egy fáradt alma függ fejem felett A hernyó rágott szívéig szemet Kinéz hát rajta és mindent belát Virág volt ez a vers, almavirág Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen Lehet, hogy zörej, meredt éjjelen Lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt Lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad A cselédlány könnye a kovászba hull Ne keress csókot, ez a ház kigyúl Hazatalálsz még, szedd a lábodat Füstölgő szemek világítanak