Napfény éget ácsorgunk mezítláb Ott állsz mégis alig nézek rád Mert félek egyszer kell hosszan És onnan már nincsen visszaút Mert miért is lennél kegyelmes Még sosem vesztettél háborút Kézen fogva irány a semmibe Minden ott van, de ne siess ennyire Mert elhagysz én meg a testem A tömegben már nincsen én meg te Én táncra hívom a világot Most érkeztem meg az életbe Hunyoríts most még jobban Most minden épp ott van Ahol a szív jónak érzi Ilyen lehet napfényben élni Minden fordul A nap már alattunk Csendben fekszünk, messzire szaladtunk Hadd rejtőzzem el most benned Egy percig most hadd ne létezzek Bűnösök maradnak örökre Vajon akik egyszer léteznek Lassan nyílnak, a szemeid virágok Szirmok hullnak miközben szilánkot Húzunk mélyről a szívből Az ágy mellé tesszük estére Reggelre virárágok nőnek Tudom majd a seb helyére Hunyoríts most még jobban Most minden épp ott van Ahol a szív jónak érzi Ilyen lehet napfényben élni Hunyoríts most még jobban Most minden épp ott van Ahol a szív jónak érzi Ilyen lehet napfényben élni