Már alig emlékszem rád, Olyan halvány minden. A tavaszom voltál, De őszre nem maradt semmim sem. Csak szépen lassan magam lettem, óriás egy albérletben Csillagokat halásztam Az ablakomban részegen. Lebegésből merülés Bárcsak te meg én Lebegésből merülés A semmi peremén. Egymásnak adják a kulcsot A nappalok és éjszakák. Nem történik semmi, Csak ez az összevisszaság. Reménytelen reménykedés De mégis élvezem, édes kis megsemmisülés De majdcsak megérkezem. Lebegésből merülés Bárcsak te meg én Lebegésből merülés A semmi peremén. Lebegésből merülés Bárcsak te meg én Lebegésből merülés A semmi peremén. Lebegésből merülés Bárcsak te meg én Lebegésből merülés A semmi peremén. Lebegésből merülés Bárcsak te meg én Lebegésből merülés A semmi peremén.