Alszok még rá egyet Adjunk még időt a szemnek Amíg ébren szenved, hiába ébresztgetnek Nélkülem megy le a naptár Amíg évről évre pont úgy vagyok, ahogy akkor hagytál Mert az életem egy kóma és te nem várod, hogy ébredjek Nem bízol már abban, hogy az orvosok is tévednek Én meg minden éjjel vergődök Nem kérdezek többé már, hogy mi lesz majd te eldöntöd Megint magam mentén megyek Ne is kövessél mert én eltévedek Virágszirmokat nem tépkedek Álmodom az egészet de mi lesz, hogyha felébredek? Soha semmi nem hoz vissza Soha ne is gondolj már rám A lelkiismeretem tiszta És neked...? Mondd te hol voltál? Zuhan a gépem a végtelenbe Miért nem búcsúzik éppen Ő? Mondd, hogy a telefont én tegyem le Lassan elmegy a térerő Lassan elmegy a térerő Lassan elmegy a térerő Káprázik a szemem Gépre kötve álmodom életem Kinek szóljak? Hogy kikapcsoljanak reménytelen Az örök nyarat nem ismerem Juthat-e még elég benzodiazepin nekem? Mert az életem egy kóma, csak az illúziót élhettem Levegővel töltötték az infúziót én bennem Kérlek ne mondd azt, hogy véletlen Megfulladok minden sóhajommal amíg lélegzem Ki lesz ki búcsúval benyit? Szívem helyén zacskónyi vér és megtelik Remélem köszöntenem lesz kit Ha csukódik a fedél, nyílik az utolsó exit Zuhan a gépem a végtelenbe Miért nem búcsúzik éppen Ő? Mondd, hogy a telefont én tegyem le Lassan elmegy a térerő