Gyűszű hegy, tenyérnyi pusztaság Cseppnyi tó, tűhegynél kisebb fák Ráncfolyó, öklömnyi nagyvilág S szerteszét nyüzsgő pálcikák Messziről hangyának látszanak De arcukon emberként hordanak Szenvedő s derűs vonásokat Mintha csak látnád önmagad Ám a földgolyó, amin élt e csöppnyi nép Nem volt más: lövedék Ágyúból kilőtt, egyre szálló földtekén Tudtán kívül elítélt nemzedék Hangyanép bolygóján gyűjtöget Többet vár, mindig jobb életet Újat szül és régit eltemet Éppen úgy, mint mi, emberek ♪ Ám a földgolyó, amin élt e csöppnyi nép Nem volt más: lövedék Ágyúból kilőtt, egyre szálló földtekén Tudtán kívül elítélt nemzedék Hangyanép, percig sem tétlenek Álmukban megmásznak hegyeket De elnyelik őket a reggelek Útjukon szörnyű porszemek