Én a fény vagyok, és az út És a végtelen mélyű kút És a hangok tengere És az ébredés kezdete Nézd az ébredőt, visszatér Ringó csónakán partot ér Lassan minden összeáll S egyre vékonyabb lesz a szál ♪ A könnyű pókfonál Mely szőne álmokat De most egy kis mozdulat És kész, vége, elszakadt Most, hogy csónakom itthagyott Nézem álmosan, hol vagyok Ott egy szék az ágy előtt S túl az ablakon háztetők ♪ Szánt a napsugár arcomon Szól egy rádió, hallgatom Aztán mégis felkelek Megszokás szabja léptemet
Tovább lépkedek Már ott kint megyek Hű álom ég veled Jó reggelt emberek!
Kint vár a fény Hív új remény Hajt az, hogy győzhetek Hát jó reggelt emberek!