Kimenék én ajtóm elejébe, Föltekinték nagy magos mennyégbe. Nyitva látám mennyország kapuját, Azon belöl mennyország ajtóját. Azon belöl egy terített asztalt, S azon vala egy rengő bölcsűcske. Abba' fekszik Urunk Jézus Krisztus, Ül vala mellette Anyánk Szűz Mária. Ó jöjj, ó jöjj üdvözítő, Beteljesült már az idő, Törd át az ég zárt ajtaját, Vár a világ sóvárgva rád! Megnyílt az ég harmatozva, Megváltónkat hogy lehozza. Ég felhői nyíljatok szét Hozva Jákob fejedelmét! A lábával rengetgeti vala, A szájával fúdogálja vala. Aludjál el, lelkem szép virága Szeretetből jöttél erre (j)a világra. Aludj, aludj, én kisdedem, Aludj gyönyörű gyermekem! Nem királyné a te anyád, Szolgálatból lettem dajkád. A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az anyja, Két kezével ápolgatja, Két lábával ringatgatja.