Egy kikötőben állok több száz tonna csomaggal Diskurzust folytatok valamely tudattalannal Én vagyok-e az vagy másét élem meg? Vagy engem is csak úgy mások képzelnek? Előttem elterül a végtelen óceán Indulni készülök túl az óperencián De várok valakire, aki most megvárat Valamivel mégiscsak tartozunk egymásnak Közös hajóra szállunk vagy tán szétválunk Egymás kezét fogva meddig is sétálunk A hajó ajtajáig vagy át a tengeren Közösen ijedezünk majd az ismeretlenen A hajóútra viszünk mézet és madzagot És hogyha azt kívánod csöndben hallgatok De úgyis beszélek, max nem jár majd a szám Csak elheverünk majd az abroncs matracán De hogyha nem jössz én akkor is elmegyek De hogyha nem jössz én akkor is elmegyek De hogyha nem jössz én akkor is elmegyek De hogyha nem jössz én akkor is elmegyek Fülemben a színes hangjaid zengenek Mert ilyen hangok mindig is kellenek Szememben a szemed hullámzik, mint a víz Leolvad majd, mint a tortadísz És ezt az olvadt cukrot szállítom Ezt az egyet kisajátítom De hogyha nem jössz én akkor is elmegyek Maradnak-e vagy mennek a pechesek