Színes panelházak mozdulnak felém
Az összes színéről hiszem, hogy az enyém
A csapból is szar jött és megittam mindet
A meg nem született gyermekeinket
Az égből is könny szakad de nem izgat már
A szívem utcán papucsban végigflangál
És megható, hogy minden percben mást mondasz
Nem vagy konstruktív inkább mindent elrontasz
És nem az, hogy utállak, inkább, hogy semmi
Nincs bennem érzelem nincs egy porszemnyi
És te öltél meg nézzed büszkén a halottat
Üzend egy instaposztban ezt meg azoknak
Akiknek egy képről az elmúlás ugrik be
A rólad alkotottról is lassan hullik le
De lehullik hidd el csak lassan de biztosan
Úgy emlékezem rád kedvesen, izmosan
Milyen kis átlagos téma ez tényleg
És mára mennyivel kevesebbet érek
De valamit benéztem, valamit nagyon
Nem nagy cucc csak e benézés nyom agyon
Eltékozlódott minden perc
Hiába jött ennyi rím meg terc
És hiába volt minden vers meg szó
És hiába lettem én versenyló
Színes panelházak mozdulnak felém
És milyen érdektelen is lett a kis mesém
És mennyi könny fér el egy ember arcán
És el lehet tűnni egy oszlop vagy utca sarkán
És ennyire egyszerű megszokja az ember
Ki se mondom mit, hisz teremtek ezekkel
De nem lesz itt már közös albi vagy viccek
De úgy tűnik valaki imádja a giccset
Ki fájdalommal szenvedést propagál
Nincs jó, rossz, nem lesz béke soha már itt belül az biztos
Hogy nem várhat béke
Én ajánlottam, de ő sehogy se kérte
Én ajánlottam de ő azt mondta nem tudom
A végletekig csorbult az intellektusom
Eltékozlódott minden perc
Hiába jött ennyi rím meg terc
És hiába volt minden vers meg szó
És hiába lettem én versenyló
Eltékozlódott minden perc
Hiába jött ennyi rím meg terc
És hiába volt minden vers meg szó
És hiába lettem én versenyló
Hiába hiába hiába hiába hiába
Mindent elfolyattunk a picsába
Hiába hiába hiába hiába hiába
Mindent elfolyattunk a picsába