Azon gondolkozol, miért pont ez a kettő
Helyes az idő, helyes a tér, pont most gondoljuk el
Ezt a történetet már megírták, oda se néztünk, tudom most már
Sose fogjuk megírni, ha már helyettünk megszülték
És a végét nem ismerjük, mert befejezetlen
Biztos volt, többet nem keletkezik és nem pusztul
Az egész arról szól, hogy csupa ilyen vagyok
Te csupa olyan, és a rólad és rólam
Nem lehet rólunk, lustábban lélegzem
Lennék olyan gyors levegő, amit be- és kifújsz velem
Az van, hogy nincsen, de ez egy örökké-
-Tartó magány veled, tudom örülsz még
Az egeden madárnak lenni
Hitemmel vinni a szeledet
Kismadaram a szelektől óvlak
Egedre írlak te kis szeretet
Te kis szeretet
Egedre írlak
Miért nem állsz itt az erkélyen, cigiznünk kéne még
Ez egy olyan igen, amin a sírig vitatkoznék
Magamban mormolom, sose volt igazság
Ha a szívem az ágyam, miért nem fekszel itt, ostobaság
A hangod bennem visszhang, már nem hallom
Nincsen túlsó part, így nem viszem majd át neked
Az egeden madárnak lenni
Hitemmel vinni a szeledet
Kismadaram a szelektől óvlak
Egedre írlak te kis szeretet
Miért nem állsz itt az erkélyen, cigiznünk kéne még
Ez egy olyan igen, amin a sírig vitatkoznék
Miért nem állsz itt az erkélyen, cigiznünk kéne még
Ez egy olyan igen, amin a sírig vitatkoznék
Miért nem állsz itt az erkélyen, cigiznünk kéne még
Ez egy olyan igen, amin a sírig vitatkoznék
Miért nem állsz itt az erkélyen, cigiznünk kéne még
Ez egy olyan igen, amin a sírig vitatkoznék