Egyszer volt, nem is olyan régen,
Hol nem volt, angyali vidéken,
Nizzában öreg zongorista rótta.
Hűs pezsgő csillogó pohárba,
Ott ültünk a divatos bárba',
Akkor lett népszerűvé ez a nóta...
Az egyiknek sikerül, a másiknak nem,
A sors olykor nem tudja mit akar...
Az egyiknek kiderül, s a Nap fénylik fenn,
A másiknak nem jut, csak zivatar.
Az én szívem nem sejti, mi a csókos napsugár,
Mert nékem nincs senkim, ki szívdobogva hazavár.
Az egyiknek sikerül, a másiknak nem,
A sors olykor nem tudja mit akar.
Az én szívem nem sejti, mi a csókos napsugár,
Mert nékem nincs senkim, ki szívdobogva hazavár.
Az egyiknek sikerül, a másiknak nem,
A sors olykor nem tudja mit akar...