A Duna felett dalol a szél. Eldúdol egy bús nótát, Melyben a múlt emléke él. Zokog a szívem, valami fáj, Én se vagyok boldog már, Rám is csak az ősz búja vár! Hol az a színes álom, hol az a remény, Mely boldogított nyáron és tavasz idején? Hova repült el a vágy, S a vágy tüzével az ifjúság? Vissza sose tér, közeleg a tél, Már a hegyekre lehull a hó, Nincs sehol vigalom, csak bús jajszó! Nincs szerelem, nincs ki velem Álmodozna még, borús köröttem az ég. A Duna felett dalol a szél, Mennyi titkos csókról És mennyi szerelemről mesél. Add ide a kezed, kicsi babám, Egy utolsó csókkal még Elbúcsúzunk csendesen Egymástól örökre tán. Isten veled édes! Isten veled édes!