Csak ami magától jön hozzám Lehet teljesen az enyém Csak akkor kelek fel Ha a párnám is túl kemény Egyszerre izgatott vagyok És közömbös a lemondástól Ha itt sem kapok belőle De mindent amit máshol Hiába vártam eltűntet És többé nem lesz meg Ez a város egy ünnep Amit értem rendeztek Szétfeszít az erő Tárcsázok és nézem Melyik cipőm vegyem elő Nem értem hogy mitől De még mindig felemel Ahogy a lehugyozott padkán Várjuk hogy múljon az idő Habár fain Hajnali fényekben látni Megint a barátaim És túl lenni magamon Ha ez a szabadság mű Tagadom ami van Annak hiszek amit érzek Olyan igazinak tűnt Elteltek a tízes évek Most meg igazolást várok Vagy hogy helyettem kimondják "A zavaros vizeken bontottam vitorlát És dagasztják a vad szelek" Jó most viccelek De van egy másik felem Akit időnként váltok És ez komolyan veszi Egy menthetetlen látnok Mert több kell neki, mint hogy csak megtörtént Pedig ez ennyi volt Mint egy szar megnyitón A képek a falon Azt üzenik: semmi új de már megszoktuk És a végéig ez épp elég Lenne ha nem az lennék Aki ha ezt megérzi Pohárért nyúl és csendben lelép