Azzal hogy telnek a napok Miért szűkül a tér Hányszor lép le valaki Míg egyszer odaér Meg főleg hova Miért riaszt ha múltja van Kimondod túl vagy rajta És minden súlytalan Mert kimondva olyan kevés A kamera engem vesz Kívülről látom magam De az nem lát belém És jobb is mert nem nézném Hogy ez megint semmi konkrét Csak egy kétes de szép Képes beszéd Valaki felröhög bennem És érzem vele nevetnek A hasonló elesettek Szánják magukat Én meg arra gondolok Ha kevesebbet kérdezel Meg naponta kétezer Csak úgy a zsebedbe nő Az kb oké A többi engedő Legyen másoké Állok egy hegytetőn És látom a tengert És akárhányszor felmerül hogy szerinted Hogy néz ki egy rendes élet Beleképzelem magam Majd feltűnik hogy félek Mert az egész totál rideg Te idegesen hadarsz Én bent már messze járok Kívül dögszag és faarc És igazoltnak látom Hogy csak az beszél érdemit Aki a fejemből szól Semmiről szart se tud És most is ugyanúgy létezik Nem rég múlt tíz És mindent arra bíz Ami távolról már dereng És olyan mint a hegyek Meg a Hold a tengeren Akkor is magával ránt Amikor épp ellenkezem Most tíz És tálvolról már dereng És olyan mint a hegyek Meg a Hold a tengeren Akkor is magával ránt Amikor épp ellenkezem