Nem jelentenek semmit Elcsorognak a szavak De színük mégis van És ez nyugtat legbelül A szelet érzem még így Ha a szemem csukva marad És amíg erre figyelek A kettő elvegyül Most egyszerű az egész Mintha tényleg érteném A spanjaim meg én Kinn vagyunk a Nap alatt A sár a cipőmön Meg a szűrt fény épp elég Eltelít az ártér Nem kísért az akarat Innen mint egy ócska vicc Úgy látszanak a napok Mikor egyenes a szám És kíváncsi sem vagyok Mint aki elfelejt élni Mert túl régóta pihen És közben kőbe vésem Hogy a szabadság milyen De ez egy képtelen faszság Eleve unom hogy a fejemben Már mindennek van neve És mindig csak elkésett példákat hozok Mert a szabadság mozog Te meg egy lépést sem indítanál nélküle Szegény hülye Kerülnéd a kamut de pont te vagy az akit Állandóan valami fixáció vakít És hozzá megerősítést keresel az égen A Nap mint a szégyen Teli vörös korong Minden mást kitakar A Föld lassabban forog Egymás mögött sorban A fénye ránk borul Két keréknyom között Lépkedünk a domborún Most könnyű vagyok