I Kifeszített fogaink helyén tátongó lyuk ez a hely Ahol alvadó vérzseléként remegünk Míg fejünk fölött beforr a hús Nem marad csak a lüktetés A cérna nyikordulása az ínyen Duzzadó szorítás lassú ernyedése Miközben a szerek szétterjednek Beleinkben és mindent Elpusztítanak ami útjukba kerül II Útszéli gyomok és égő szemét között Hibáztatjuk az áldozatot míg szoknyáját lobogtatva Össze nem csap fejünk felett a csurgalék Útszéli gyomok és égő szemét között Omladozó kastélyban szeretkezünk Fejünkre pattogzó aranyfesték szitál Útszéli gyomok és égő szemét között Macskaételen hízlaljuk a sündisznót Tüskéi között elhalt bőr a poratka álma III Itt csak feketerigók vannak akik Keresztülrepülnek a falakon És szárnyaikkal feltörlik a vért Ami becsapódásukkor szétkenődött Mint homlokon a keresztvíz Lángra kap ha énekelni kezdenek Törvényeink madártorokban rezegnek Minden februárban várjuk az igazságot Föltárulni a legmélyebb tudatban